Skip to main content

Régóta vártalak, pedig nem is akartam

Régóta vártalak, pedig nem is akartam, hogy jöjj.

Felforgattad a világomat, s én haragudtam,

Pedig jobb most talán.

anyone

 

Az inged hever a fotel karfán és

Fél pár zoknit rágcsál a macska az ágy alatt.

Órák óta meredten bámulom a falat.

 

Egyedül vagyok, futni szeretnék, üvöltenék,

De csak az élet fut belőlem kifelé,

Minden nappal egyre kevesebb a fény.

régot

 

Kevesebb a lelkem is, kitépem,

Mint a tincseket a hajkefém.

Csomók a párnán, az kád szélén,

Lefolynak,

S ott folyok lefele velük én.

 

Éjjelente elragad a láz, ritmusos tánc a lüktetés,

Forró izzó vöröslik a szemgolyóm helyén.

Homályos színkavalkás-villódzsás a világ,  vak foltokban sötét imbolygás,

Csak te vagy benne stabil, mozdulatlan,

Tükörképed ég a pupillám mélyén,

Könnycseppnyi helyre zsúfolva.

 

 

Nem tudtam, hogy ilyet is tud a szám.

Nehéz vele már bármit is mondani,

De lehet rá reggel félmosolyt festeni.

sreaming

 

Nem tudom, mi ez.

Azt hiszem, félek.

Néha már azt sem talán.

 

Nem tudom, m i ez,

De sűrű és sötét,

Hazaérsz,

Oldódik a rettegés.

 

Érintésed nyoma foltokban izzik a bőrömön,

Tenyérnyi helyre zsúfolt meleg a fázós takaró alatt.

Szédülök.

Régóta vártalak, pedig nem is akartam, hogy jöjj.

rég

 

 

Árvai Nóra

 

 

Mi van a zsebedben

Mi van a zsebedben?

 

Egészen addig, amíg a miénk, és hozzánk tartozik, természetesnek veszünk dolgokat. Hiányával csak akkor szembesülünk, amikor már elveszítettük.

A minap egy jóképű, elegáns fiatal férfival utaztam a villamoson. Mit tagadjam, szempilláim alól oda-oda pillantgattam, s amikor észrevettem, hogy ő is felfigyelt rám, igyekeztem úgy helyezkedni, hogy jobb kezemen a karikagyűrű jótékony takarásba kerüljön.

Ahogy közeledett a végállomás, egyre izgatottabb lettem. Vajon megszólít? Régi ismerősként köszöntöttem az érzéseket, amelyek elárasztottak. Hűséges feleségként, fiatal anyaként,két éve otthonom falai között szinte bezártan élve nem találkoztam velük jó ideje. S tessék -elég egy markáns férfiarc, egy borostás-pimasz félmosoly, ami előhívja belőlem a nagybetűs NŐT.

Odanézek, szégyenlősen elkapom a tekintetem, és lesütöm a szemem. Hajamat lágyan végigsimítom,  kacéran megvillantom a nyakamat. Mire a férfi mellém lép, jobb kezem már a zsebemben, hüvelykujjammal kapkodó mozdulatokkal  lökdösöm le a karikagyűrűmet.. Amikor kezet fogunk, már csak halvány körvonal mutatja a helyét. Márta vagyok, nagyon örülök.

gyuru

Este fáradtan nyúlok végig az ágyon.                                                                                                                                                                                                                                                                                                Férjemmel összebújva nézzük a tévét, ahogy mindig. Keze a kezemen, kedvesen megsimogat.

-Hol a gyűrűd, szívem?

-A zsebemben. Sokat fogytam, leesett, félek hogy elhagyom.

Egészen addig, amíg a miénk, és hozzánk tartozik, természetesnek veszünk dolgokat. Hiányával csak akkor szembesülünk, amikor már elveszítettük.

 Árvai Nóra

www.noraarvai.com

Betegtájékoztató

A Norizin

 

  1. Milyen típusú szer a Nori-zin és milyen betegségek esetén alkalmazható?

A Norizin tabletta hatóanyaga a norizin, amely az új típusú természetes antidepresszánsoknak nevezett gyógyszerek csoportjába tartozik.  A norizin az elképzelések szerint az agyban természetesen is jelen levő kémiai ingerületátvivő anyagok (szerotonin és noradrenalin) mennyiségének növelésén és azok hatásainak meghosszabbítása által hat.

A Norizint a depresszió és hangulatzavarok kezelésére alkalmazzák. A gyógyszerrel kezelhető egyéb kórállapotok közé tartozik a krónikus fáradtság, motiválatlanság, túlsúly, egészségtelen életmód, tájékozatlanság, kimerültség és rosszkedv és számos pszichoszomatikus betegség.

  1. Tudnivalók a Nori-zin alkalmazása előtt

Ne alkalmazza a Norizint és tájékoztassa kezelőorvosát, ha szeretne rosszkedvű, tájékozatlan, egészségtelen, beteg és túlsúlyos lenni  vagy maradni. Továbbá feltétlenül jelezze felé, ha bármilyen más típusú kezelést is alkalmaz.

Terhesség és szoptatás

A készítmény a várandósság és szoptatás ideje alatt is biztonságosan alkalmazható. A hatóanyag átjut az anyatejbe, így kisbabájára is pozitív hatással van.

A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A kezelés a legtöbb ember figyelmét elvonja, illetve nagymértékben csökkenti a bármimásra- összpontosító képességüket, ezért szigorúan tilos vezetés és munkagépek kezelése közben alkalmazni. A kezelés vége után a megszokott tevékenység azonnal folytatható.

  1. Hogyan kell alkalmazni a Norizin-t?

Amennyiben orvosa másképpen nem rendeli, a Norizin szokásos adagja hetente ötven perc.

Ha az előírtnál több Norizint alkalmazott

A türelmetlenkedő családtagokon és szaporodó vasalatlanon kívül nem kell más mellékhatásossal számolni.

Ha az előírtnál kevesebb Norizint alkalmazott

Haladéktalanul pótolja a hiányzó mennyiséget!

  1. Hogyan kell a Norizint tárolni?

A hatóanyag és a kapszula épségének megőrzése érdekében célszerű a Norizint kisgyermekektől és háziállatoktól távol, szobahőmérsékleten tárolni.

  1. Milyen a Nori-zin külleme és mit tartalmaz a csomagolás?

A Norizin csomagolása naponta, néhány esetben naponta többször is változhat. A csomagolás egy darab színes, 173 cm nagyságú,  53 kg súlyú, Estée Lauder Sensous Nude illatú bevont kapszulát tartalmaz.

A forgalomba hozatali engedély jogosultja:

Árvai Nóra

A betegtájékoztató engedélyezésének dátuma: 2016.03.09.

www.noraarvai.com

 

Darabkák

A hang szolid volt, lágy, már-már túlzottan kedves. Kissé előrehajolt, szemét szorosan lehunyta, feszülten figyelt. Ujja vége elfehéredett, ahogy lassan ökölbe szorította a kezét.  Hiába koncentrált annyira, még ma sem tudja felidézni azokat a szavakat, amelyek akkor egy szempillantás töredéke alatt felforgatták az életét. Elég volt egyetlen másodperc.

breakdown

Egyetlen másodperc, és jól felépített világa hirtelen millió apró darabokra hullott szét. Ő önkívületben, szinte kívülállóként figyelte az összeomlást. Még csak le sem hajolt, hogy összeszedje a törmeléket, ami utána maradt.  Tehetetlenül hullott alá önmaga is a parányi darabkákkal együtt. Minden, amire emlékszik, az egy nedves szempár csillogó, homályos masszája. Ott táncolt remegve, ott volt benne abban a szempárban, egyensúlyozott a visszafojtott könnyeken. Csak ennyi. Önmaga képe a másik tükrében, egy szemgolyónyi helyre zsúfolva.

Árvai Nóra

www.noraarvai.com

Rozsdás – az én hajóm

Rozsdás – az én hajóm

rozsdi

 

Lehunyta a szemét, s átadta magát az ütemes hullámzásnak. A kikötő fényei beszűrődtek szorosan zárt pilláin át, s csillogó táncot jártak előtte. Szeretett volna velük táncolni, de gyenge, öreg teste már nem engedelmeskedett az akaratának. A tenger ritmusára bízta magát, ahogy oly sok éven át tette. Engedte, hogy a sós víz lágyan körülölelje, s gyengéden masszírozza megfáradt tagjait. Elégedett volt. Fáradt, de elégedett. Szép élete volt. A víz megnyugtatóan mormolt a fülébe. Nem félt. Mindig is így képzelte el. Itt volt otthon, itt élt, meghalni is itt akart, az övéi között. Az idő is éppen megfelelő volt. Elmosolyodott, és elindult.

rozsdás

Árvai Nóra

www.noraarvai.com

Három zsemle

Nem tudok szabadulni a gondolattól. Jövök, megyek, dolgozom, mosolygok is talán. Minden ugyanaz, mégis teljesen más. Ha kérdeznek, válaszolok, ha úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, velük játszom én is. Ugyanúgy vezetek, ülök a volánnál, hallgatom a rádiót a reggeli dugóban, dúdolom a kedvenc számomat. Ugyanúgy telik a nap. Hazafelé ugyanabban a boltban veszem a vacsorának valót.

család

-Négy zsemle lesz?- csicsergi az eladó, fiatal, teltkarcsú lány. Épp annyi idős lehet, mint az Andrea.

-Három. Csak három- mordulok rá, és a visszajárót alaposan átszámolom.

Otthon aztán rám zuhan minden. Amíg a lányok haza nem érnek, ténfergek egyik szobából a másikba. Néha sírok is, de naponta összesen fél-egy órát engedélyezek magamnak. Mire Zsuzsi becsenget, már belengi a lakást a paprikás krumpli illata. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy milyen érett és felelősségteljes anya vagyok. A lányok alig észlelnek valamit a változásból. Pedig változás az van, mert mióta Zoltán újra felfedezi magát, Indiában meditál a gurujával, onnan pedig- hiszen érted, Kata, ugye- nem lehet gyerektartást fizetni.

Zsuzsi segít megteríteni, közben lelkesen meséli, e-mailt kapott ma az apjától, képet is küldött.  Rajta van az Andrea is, képzeljem, száriban, piros száriban, és a két szeme közé barna pöttyöt festett. Mosolygok, kicsit csípi a szememet a vöröshagyma, megtörlöm a konyharuha sarkával.

 száris nő

Estére átváltozom. Míg a lányok békésen alszanak, én egyre türelmetlenebbül rángatom a számítógép billentyűzetét. Másfél óra is eltelik, mire rájövök a jelszóra. És ott van. Ott van az Andrea, a piros szárijában, a férjem öleli a derekát.

-Te szemét, te szemét szajha, – sziszegem,  és két kézzel verem a képernyőt. Fáj a tenyerem, fáj az öklöm. Akarom, hogy fájjon, jobban, mint az a kép.

Amikor megfordulok, két rémült, összekapaszkodott kislány mered rám. Rettenetesen szégyellem magam. Megnyugtatóan mosolygok, visszaterelem a gyerekeimet az ágyba, mesét olvasok, hátat simítok. Anna mélyen alszik, mire megpróbálok kiosonni a szobából, Zsuzsi még felül, utánam szól.

-Anyu, az Andrea tényleg egy szajha?

-Nem. Hát persze hogy nem. Egy cseppet sem az.

Cím nélkül

Már az odavezető útón elképzelte a látványt, ami fogadni fogja. Kapkodás. Remegés. Félmondatok. Egyszer már átélte ugyanezt. Küzdött a könnyei ellen, a torkában érezte az ismerős gombócot, mellkasában a szorítást. A gázra taposott. Minél előbb oda akart érni, talán még van remény. Álltatta magát. A parkoló kivételesen üres volt, az utcában csend, csak a kavics ropogott sietős léptei alatt. Sötét volt, haját arcába fújta a hűvös szél. Egy pillanatig tétovázott, mielőtt lenyomta volna a kilincset. Egy utolsó sóhajtás és belépett a rendelőbe. Hiába készült hónapok óta, mégis rosszul lett, ahogy hirtelen megcsapta orrát a benti levegő. A gyógyszerek, a félelem, az állatok és a vizelet szaga. Lerakta az asztalra a súlyos testet, amit cipelt. Aztán csak állt, és nézett. Ujjai rutinszerűen túrtak a hosszú aranyszőrű bundába. Észre sem vette amikor belépett az állatorvos, csak a részvét teli gyengéd simogatás térítette megához. – Itt az idő. Készen állsz? – Készen. Fogalma se volt, mire. – Menj ki, jobb lesz úgy. –Nem. Itt a helyem. Ennyit megérdemel. Tizennégy év. Egy tűszúrás és vége. –Nagyon sajnálom. –Tudom. Köszönöm. Ölelés. Egy pillanatra belefúrja arcát a férfi mellkasába, aztán kitántorog az ajtón. A szeme ég, nem néz vissza. A gyógyszerek, félelem, az állatok, a vizelet szaga. Az elengedés illata.

búcsú

 

 

Test, beszéd, egyebek

Test, beszéd, egyebek

18:15  A férfi

Nem volt ideje átöltözni. Löttyintett egy keveset márkás parfümjéből a csuklójára, majd kiköpte és laza mozdulattal a szemetesbe hajította a rágógumiját. Nem felejtette el lenémítani a telefonját. Sietve becsukta maga mögött az ajtót, tett néhány tétova lépést, aztán mégis visszafordult. Egy nagy adag száraztápot hintett a szürke, fényes bundájú macska tányérjába. Talán későn jön haza…

17:05  A nő

Remélte, hogy a főnöke nem veszi észre, amint lopva kiosont a hátsó kijáraton. Persze észrevette, de amikor találkozott a tekintetük, nyugalmat erőltetet az arcára, és a magasba emelte a kezében lobogtatott papírokat. Ezzel mintegy jelezte, a prezentáció kész, neki ma már semmi dolga. A főnök beleegyezően bólintott, s újból beletemetkezett az előtte tornyosuló aktákba. A nő persze tudta, a prezentáció még messze nincs befejezve, de a holnap délelőtti meetingig még rengeteg idő volt hátra. Szép ívű szája kaján mosolyra húzódott, ahogyan elképzelte, mivel fogja tölteni ezt a rengeteg időt.

19:00 A férfi

Korán érkezett, állapította meg. Körbehordozta tekintetét a tágas étterem asztalai között, s kiválasztott egy helyet. A pincér egy szempillantás alatt ott termett. A férfi egy gin tonicot rendelt. A keserű italt kortyolgatva elgondolkozva bámult ki az ablakon.

19:00 A nő

Még egyszer utoljára belepillantott a tükörbe, s elégedetten rámosolygott magára. Sminkje a legújabb trendet követte. az elmúlt másfél órában a fürdőszobában ügyködve elérte, hogy úgy látsszon, egyáltalán nem ügyködött a fürdőszobában. Belebújt tűsarkú cipőjébe, majd kilépett belőle, hogy félrerúgja az ajtó elé hajított laptop-táskát. Mielőtt újra felvette volna, ujjait végigfuttatta az elegáns piros bőrön. Gondolt egyet, visszasietett a tükör elé, elővetet a szekrénykéből a neszeszerjét, felbontotta az jó pár hete érintetlenül heverő tűzvörös rúzsát, és hatalmas mosolyt festett az ajkaira.

19:18   A férfi

Elegáns, hosszú, szinte nőiesen vékony ujjaival ütemesen dobolt az asztalon.  Rendelt egy újabb gin tonicot, a poharat szorongatva lopva újra- meg újra az ajtó felé pillantott.  Kínosan ügyelt rá, hogy ne látsszon rajta a türelmetlenség. Amikor felfedezte a bejárat előtt ruháját igazgató nőt, lesütötte  a szemét.

19:18  A nő

Gondosan végigsimította testszínű selyem felsőjének nem létező ráncait, s belibbent az étterembe. azonnal észrevette az öltönyt viselő, magas férfit, mégis néhány pillanatig  mozdulatlan maradt, s repdeső tekintettel végigfürkészte a termet. Ez a néhány pillanat elég volt ahhoz, hogy minden szem őrá szegeződjön. Az elismerő tekintetek kereszttüzében kecses, könnyed léptekkel odasétált a férfihoz, aki udvariasan felemelkedett ültéből, s az üdvözlésére sietett, s mosolyogva hellyel kínálta. A nő hosszú, fekete pillák keretezte szemeit várakozóan a férfira emelte.

randi3

20:45 A férfi

Enyhén a  nő felé hajolt, láthatóan  itta annak szavait.  hogy pontosan mit mondott, azt később nem tudta felidézni. De emlékezett a vörös rúzzsal színezett ajkakra, a hófehér, csillogó fogakra, az udvarias, diszkrét félmosolyokra s a ritkán felcsegő önfeledt kacagásokra. Mindegyikre, külön-külön.

20:45: A nő

Tökéletesen uralta a helyzetet. Tulajdonképpen, néha egy –egy percig még őszintén jól is érezte magát. Legnagyobbrészt azért mégiscsak lefoglalták az aggályai. Úgy tett, mintha smst kapott volna, hogy kicsit babrálhasson a táskájában.

-Elnézést- suttogta, és mosolygott. Amikor a férfi még egy italt rendelt, helyeslően bólintott.

21:50 A férfi

Elég volt egyetlen apró hiba. A férfi arca egy másodperc töredékéig elkomorult, aztán gyorsan korrigált. A lábait azonban szorosan keresztbe vetette egymáson, hátradőlt és mintegy védekezőn maga elé emelte a poharát. Néha lopva az órájára pillantott. Kikéreckedett a mosdóba, telefonált. Részéről ez az este abban a pillanatban véget ért.

23:00 A nő

A táska újra a sarokban, a nő újra a fürdőszobában. Ugyanaz a tökéletes szépségű arc fogadja a tükörben. Kissé remeg a keze, de igyekszik nem tudomást venni róla. Törlőkendőt vesz elő, letörli piros mosolyát, copfba fogja fényesen ragyogó szőke tincseit. Lemossa az arcát. Egyre erősebben és erősebben súrolja a bőrét, mégsem találja, amit szeretne. A mosdó fölé hajol, s nézi a hideg, fehér porcelánon elsuhanó fekete cseppeket.

siro nő

Árvai Nóra pszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró

www.noraarvai.com

A potyautas 2. verzió

A potyautas   (1)

 

Körbe -körbe járatta a szemét a peronon.  Késő este volt már, ilyenkor nem sokan utaztak már, amióta beállt a kemény, fagyos tél.  Istenem- milyen hideg van-gondolta, és megpróbálta még feljebb húzni az ócska kabát cipzárját. Nem sikerült, hát behúzta a nyakát, úgy didergett tovább. tudta, hogy még nyomorultabbul fest, de nem érdekelte, hiszen közel s távol sehol egy lélek, egyedül várakozott.

Egyre feszültebb lett, ahogy közeledett a vonat érkezési ideje. Régóta nem látta a barátját, hetek óta nem jött el hozzá. Már kezdett aggódni érte, amikor üzent, hogy ma éjjel újra meglátogatja. Vajon mit szeretne elmondani?

Kevesen szálltak le a szerelvényről, nem volt nehéz egyből észrevennie a nyúlánk, szikár férfit hosszú, fekete szövetkabátban. Bár dermesztő hideg volt, nem viselt se sálat, sapkát, nyitott kabátja alól elővillant vékony, gyűrött ingje.

-Hát eljöttél-állapította meg köszönés nélkül. Gyerünk, hívj meg vacsorára. Éhen halok.

-Egy vasam sincs- felelte zavartan, és lesütötte  a szemét.

Barátja szemében cinkos fény villant. –akkor mi lesz, mozdulj már – nógatta, s futásnak eredt.  Péter rosszat sejtve utána iramodott. –Mi csinálsz, ugye nem megint… – elharapta a mondatot, hiszen mire kimondta volna, késő volt, Zoltán kezében fényesen csillant meg a női táska csatja. –Fogják meg, tolvaj- kiáltotta az asszony, de maga is tudta, hogy feleslegesen, körös- körül síri csend honolt, csak a két jóbarát egyre távolodó léptei hallatszottak. Ropogott a hó a lábuk alatt.

-Gratulálok. És most hová?- sziszegte dühösen. Elege volt már, hogy cimborája miatt egyre másra bajba keveredik. Zoltán hirtelen mozdulattal felugrott az éppen induló vonatra. –Na, mi lesz már, nyújtotta kezét a vágány mellett tanácstalanul topogó Péternek. Nem volt mit tenni, az sietve követte, de az aggodalomtól elfehéredett az arca.

-Te nem vagy normális. Hisz még jegyünk sincs.

-Ilyenkor már nem jár kalauz, beszari alak. Nesze, itt az enyém. Péter vonakodva gyűrte zsebre a felé  kínált papír fecnit.

Letelepedtek egy kényelmes, meleg fülkében. Péter lassan megnyugodott, levette kabátját és maga mellé terítette a puha ülésre. Várakozásaikkal ellentétben az elegáns női táskában nem volt sok pénz,

De ami akadt, abból a büfé kocsiban királyian bevacsoráztak mindketten. Egy-egy pohár jóféle borra is futotta. Zoltán még egyszer átkutatta a táskát, elrakott egy finom parfümöt- jó lesz majd valamelyik aktuális szeretőjének- majd a maradékot egy laza mozdulattal kihajította az ablakon.  Péter rosszallóan ingatta a fejét, de Zoltán jókedve hamarosan rajta is úrrá lett, nagy hangon beszélgettek, élcelődtek egymással, vígan mulatoztak.

A nagy vidámságban észre sem vették, ahogy halkan kinyílt a fülke ajtaja.

-Jó estét kívánok. Jegyeket, bérleteket. Péter ereiben megfagyott a vér. Félelmében remegett a keze, ahogy felmutatta a barátjától kapott jegyet.  A kalauz szúrós szemmel vizslatta. Péter tudta, hogy Zoltán egy szemvillantásnyi idő alatt bevetette magát az ülések alá, s ott kucorogva várakozott, s alig tudta visszafojtani a nevetését, látva barátja pipogya mozdulatait. Péter méregbe gurult. Durcásan sandított az ülés alá. – Hogy van képe… mikor ekkora bajba sodorta ismét!

-Kihez beszél, tessék mondani-szólt a kalauz, és furcsán tekintett Péterre.

-Ó, én csak magamban, tudja, szokásom…-vigyorgott ostobán a férfi. Magában átkozta a barátját. Micsoda hülyeséget eszelt ki, s miatta ilyen kínos helyzetbe került. Talán nem kellene többé barátkozniuk.

-Hát, akkor… a viszont látásra-búcsúzott a kalauz.- s még egyszer hidegen végigmérte a zavarában egyik lábáról a másikra himbálózó férfit. Ahogy kifordult, szeme még megakadt a szemközti ülésen, ahová Péternek önkéntelenül is oda-oda tévedt a tekintete. –Még egy kabát? Igazán furcsa-mormolta  a bajsza alatt.

Ahogy bezáródott mögötte az ajtó, Péter dühödten kiráncigálta a vihogástól pukkadozó Zoltánt a vackából, s kiabálni kezdett.

-Eszeden vagy? Elegem van belőled egyszer s mindenkorra. Annyira összevesztek, hogy a  folyosóról beszűrődő izgatott suttogás nem jutott el hozzájuk.

skizo

Hirtelen fékezésre ébredtek.

Péter az órájára pillantott. – No, máris megérkeztünk volna?

Ahogy összeszedelőcködtek, s kiléptek volna a fülkéből, valaki visszalökte őket, olyan erővel, hogy Péter a földre zuhant. –Ő volt az, asszonyom, felismeri?

-Igen, ő. biztos vagyok benne-mutatott vádlón Péterre a néhány órája kirabolt nő.

-Nem, nem én voltam-kiáltotta a férfi. Én csak… kétségbeesetten kereste Zoltán a tekintetével, de sehol sem találta.

-Valóban? Hát akkor ez a magáé? –húzta elő diadalmasan Zoltán kabátjának zsebéből a női parfümöt a rendőr.

Péter a nyitott ablakra meredt. Zoltán… megszökött, s az ő kabátját vitte el. Gazember! Az isten se mossa le róla a gyanút, ha nem kerül elő és vallja be tettét.

Gyorsan, hadarva magyarázkodni kezdett, hamarosan azonban csattant a bilincs a csuklóján. Péter megszédült, összeesett, s végig vágódott a vasút mocskos  padlóján.

skizofrénia

Egy hófehér, vegyszerszagú szobában ébredt. Beletelt néhány pillanatba, amíg felidézte magában a történteket, s ráébredt, mi történt. Rettegett. Ez volna a börtön? Hogy került vajon ide?

Simogató kezet érzett a csuklóján, épp ott, ahol nemrégiben még a  bilincs feszítette.

-Kisfiam, hát felébredtél. Az édesanyja volt. A sápadt, vékony, ősz hajú édesanyja. Péter inkább meghalt volna, mint hogy bánatot okozzon neki, s tessék, most a börtönben látogatja.

-Bocsáss meg- suttogta.

-Te bocsáss meg. -felelte az anyja elhaló hangon. Észre kellett volna vennem. Mindig is olyan magányos, magadnak való voltál. Az a kitalált barátod, én azt hittem, az csak játék…-hadarta.

-Mit bocsássak meg? Hogy züllött csavargó lettem? De tudod mit, tolvaj, az nem vagyok. Esküszöm mindenre, nem én tettem. Zoltán kever megint a bajba.

-Istenem, hát igaz-kapott a szívéhez az édesanyja, s a szemét elfutotta a könny. Tudtam, hogy a fia sohasem hazudna neki. Tehát igaz, amit az orvosok mondanak.

-Hát nem érted? Nincsen semmiféle Zoltán. Csak kitaláltad, nem létezik.

-Anya, ne butáskodj. Hiszen ismered. Mennyit volt odaát nálunk is! Nem emlékszel? Az a magas, vékony..

-Nem. Nem. De ne aggódj. Nem vagy büntethető. Az elmeorvosi vizsgálat szerint… valami skizofrénia- elcsuklott a hangja. Pár hét, talán hónap, és jobban leszel. Már potyogtak a könnyei. Péter le akarta törölni az a sápadt, ráncos arcról, de nem tudta mozdítani a karját. Az ágyhoz volt kötözve.

Nem létezik. Skizofrénia. –visszahangoztak benne a szavak. Valami összeomlott benne, és éktelen ordításba kezdett. Az nem lehet, az nem lehet… Ha elveszik tőle Zoltánt, végleg egyedül marad. Dobálta magát, szabadulni akart, menekülni.

Egy nővér jött sietős létekkel, s injekciót döfött a  karjába. Péter hamarosan mély állomba zuhant. Az anyja szédülten állt az ágya mellett, s a rácsait szorongatta elfehéredő ujjakkal. A nővér kifelé mentében még visszaszólt.

-Ne aggódjon, asszonyom. Hamarosan kiirtjuk belőle azt a potyautast.

Árvai Nóra

pszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró

www.noraarvai.com

A potyautas 1. verzió

A potyautas

 

1.

Csodaszép, napos délelőtt volt.

A kora őszi szél még langyos volt, kocogás közben  lágyan simogatta az arcát.

Egy kicsit átmelegítette az izmait, izületeit. Ezek a bemelegítő gyakorlatok rutinszerűen végezte, közben az agya már azon járt, milyen jó lesz futni. Nem is a kihívás miatt, hiszen mit tesz egy ultrafutónak a sima maratoni táv?

futás

De azért eljött ma is. Szerette ezt a közeget, itt voltak a barátai, szinte az összes kedves ismerőse, és egy ilyen rendezvényen ismerte meg azt a férfit is, akivel a pár hete együtt töltött éjszaka után olyan furcsán alakult a viszonya.

Egy hullámhosszon voltak, de az élet mintha ellenük dolgozott volna.

Azóta talán ha kétszer találkoztak, akkor is egy-egy rövid kávéra, italra.

Az idegen közegben, a futóruha nélkül mintha ismeretlenek lettek volna egymásnak, zavartan kavargatták csak a kávét, és sokat köszörülték a torkukat.

Talán ma itt lesz.

De nem is ez a lényeg, hanem az, ahogyan futás közben kikapcsol az agya, ellazult és ahogy fogyott a fizikai ereje, úgy töltődött fel szellemileg, lelkileg.

Alig várta, hogy eldördüljön a start pisztoly.

Három óra, meg még az a negyed ott a legvégén. Negyvenkét kilométer. Jaj, olyan kevés, olyan hamar elszáll.

Élvezte, ahogyan egyenletes tempóban földet ért a lába, játszi könnyedséggel érintve a talajt.

Igen, ez az ő terepe.

2.

Na, megint itt vagyunk. Nem véletlenül választottam ezt a nőt.

Olyan szép, olyan légies, karcsú.

És még kedves is, kifejezetten kedves.

Halk szavú, bánatos szemű. Tökéletes.

Éppen megfelelő lesz.

Na jó, persze akadnak azért hibái. Ez a hülye rohanglás is, miért nem tud megülni a fenekén?

Nem volna jobb otthon a kanapén, feltenné azt a szép hosszú lábát a puffra, és hátradőlne, pihenne, esetleg hallgatna valami lágy zenét.

A vasárnap délelőttnek erről kellene szólnia.

Vagy talán főzhetne is, mindegy, csak ne ezzel a buta futkosással kelljen tölteni az időt.

1.

A tizenvalahanyadik kilométernél járhatott csupán,  amikor érezte, hogy valami nem stimmel.

Rosszul vette volna  a levegőt?

Kezdő kora óta nem fordult elő vele ilyesmi. Megpróbált egyenletesebben lélegezni, orron át be, szájon ki.

Lassított a tempón.

futáááás

Hiába.

Az oldalában egyre inkább érezte a kellemetlen, feszítőérzést.

Meg kellene állni-gondolta-amikor már szédülni kezett, és a szája szélét harapta a fájdalomtól.

Mi ez az egész? Egy sima maratonon legyek rosszul?

Na hát azt már nem. Tovább, tovább, hamarosan ugyis jön egy frissítőállomás.

2.

Na jó, ez már tűrhetetlen. Rosszul van, látszik rajta.

Szólnom kell neki, hogy álljon meg, még baja esik. Azt nem bírnám elviselni. De mit tegyek? Belefájdul már az én fejem is az állandó aggodalomba. Miért nem tud ez a nő megülni a fenekén?

1.

Fogalma sem volt, hol van, és mi történt.

Egy ágyon tért magához.

Körülötte csupa ismeretlen arc, félelmetes fények.

Hol van vajon? Mi..mi történt, mi ez…

Nyugodjon meg, asszonyom.

Rosszul lett futás közben a maratonon.

Nem szabadott volna ilyen állapotban elindulnia a versenyen. Mégis mit gondolt? Nagyobb baj is lehetett volna.

Mikor felfogta a hallottakat, jeges rémület lett úrrá rajta.

Rosszul lett a maratonon?

És elájult?

Ő????????Mégis miről beszél ez a fehér köpenyes?Milyen llapotban? Ultrafutónak a maraton csak bemelegítés, csak játék…

Nos, azt javaslom, mától ne játszon ilyeneket, hölgyem. Akár el is vetélhetett volna. Adjon hálát, hogy egészséges ez a kisbaba!

Kisbaba? Terhes? Micsoda???Az nem lehetséges!Vagy igen? Nem emlékezett pontosan arra a pár héttel ezelőtti éjszakára…a férfira, aki idegen, ha nincs rajta a futómeze. Talán mégis lehetséges…

korházi ágyon

 

2.

Na végre. Talán most már nyugtom lesz végre.

Gondoltam, most már szólok Neki, itt vagyok.

Valahogy jeleznem kellett, hogy elég ebből az eszeveszett futkosásból. Annyira zötyög, és hát mégiscsak, éppen most fejlődnek a szinaptikus kapcsolataim… fontos időszak ez, nem rohangálni való.

Dumált valami barátnőjével egyszer, hogy nála ez semmit sem jelent, mert felborult a ciklusa a kemény sport miatt. Ki tudja, meddig áltatta volna magát. Nekem viszont most lett elegem, nem hiányzik egy agyrázkódás a vadiúj neuronjaimnak.

1.

Tudja, Asszonyom, eléggé előrehaladott a terhessége. Már több, mint 12 hetes.

Ha nem tudott róla, és nem kívánja megtartani a magzatot, komplikált műtétre kell számítania, engedélyt kell kérnie az orvosától.

A nő végigsimitott lapos, feszes hasán. Ebben elfér, komolyan ebben elfér egy1 2 hetes kisbaba

Szó sem lehet róla. Ha már jönni akart, jó helyen lesz. Kis potyautas.

Árvai Nóra

www.noraarvai.com