Skip to main content

Mesekönyvek

Bemutatjuk a Lombikbaba vagyok és az Anyu Beteg Mesekönyveket

Lombikbaba vagyok

Pszichológusként, perinatális szaktanácsadóként praxisomban  krónikus női betegséggel élőkkel foglalkozom, így gyakran találkozom olyan párokkal, nőkkel, akiknek az orvostudomány legújabb vívmányai segítettek szülővé, anyává válni.

Számatlan ok vezethet idáig, mind egyedi történet, de valamiben mindegyik hasonlít: az asszisztált reprodukciós eljárások igénybevételéig legtöbbször hosszú, rögös út vezet, hónapok, évek ciklusfigyelésével, menetrendszerű szexuális élettel, orvostól orvosig, vizsgálatról vizsgálatig járkálással, a meddőség diagnózisának sokkjával, a feldolgozás gyászával, a párkapcsolat ebből eredő nehézségeivel, a női/férfi önértékelés, önbecsülés csökkenésével  és a saját testbe vetett hit megkérdőjelezésével.

Aztán jönnek a kezelések, a stimuláció, a vizsgálatok, az injekciók, a macera, a mellékhatások, az aggodalomteli várakozás, a nehezen múló napok, hetek, a tervezgetés, reménykedés, és jönnek a kudarcok, a három hónap múlva lehet újra próbálkozni. És három hónap múlva újra, és újra, amíg ott nem vírít a terhességi teszten az a bizonyos két csík. És akkor jön az öröm, a földöntúli boldogság, majd általában egy fokozott figyelemmel követett és aggodalommal megélt kilenc hónap.

Ez a szülői oldal. De mi van a babával, az egyre cseperedő gyerekkel?

A modern pszichológia számára ma már nem is kérdés, hogy az emberi élet nem a megszületéssel, hanem a megfoganással kezdődik. és az anyaméhben eltöltött időszak minden ember életében hihetetlen nagy jelentősségel bíró időszak, amely kihatással van a későbbi fejlődésünkre, személyiségünkre. A magzat kompetens, már ebben az időszakban lát, hall, szagol, mozdul, érez, tapasztal, felfedez és a maga eszközeivel interaktívan kommunikál az őt  körülvevő környezettel. Megfelelő körülmények között, speciális, módosult tudatállapotot igénylő módszerekkel ezek a korai tapasztalatok felidézhetők, – pl. haptonómia- megtapasztalhatjuk, milyen érzés volt magzatnak lenni az anyaméhben, átélhetjük a saját születésünket, sőt, hozzáértő terapeuta segítségével korrektíven “újrakódohatjuk” az ebből az időszakból elraktározott emlékeinket.

Ebben az olvasatban már érthető, miért kezdtem Ádámtól-Évától: biztosan magad is sejted: ha az élet a fogantatáskor kezdődik, akkor az asszisztált reprodukciós eljárással fogant embriók esetében ez merőben más tapasztalás, minttermészetes úton fogant társaiknál.

Ezek a gyerkőcök sejt szinten érzik, tudják, hogy “velük valami más”, de fogalmuk sincs mi az, s mint ilyen, cseperedve belső bizonytalanságot, bizalmatlanságot élhetnek át. A családban a fejük felett elhangzott mondatokból -következtethetnek erre-arra, de sajnos a gyermeki fantázia gyakran félreértelmez dogokat, más irányba tereli a gondolatokat. A lombik, labor, injekció szavak jelentését a gyerek nem ismeri, vagy más, már félelemmel asszociálódott kontextusból ismeri, ettől megijedhet, szorongást kelthet benne. Volt olyan lombik gyerkőc, aki hónapokig arról rémálmodott, hogy fagyasztóba zárják testvéreivel együtt- egyke volt akkor még- , és rettegve ébredt meg éjszakánként, mindaddig, amíg nem meséltek neki a szülei a fogantatásának körülményeiről, játékosan, a saját életkorának megfelelően, a kérdéseire választ adva, további kérdések feltevésére bíztatva. Ha jószándékú barát, ismerős száján csúszik ki a egy mondat, a gyermek gyakran a szülőket hibáztatja: Miért nem mondtátok?

17587_399390633491226_599669894_n

És tényleg: miért is nem? Hiszen minden gyermek életében eljön az az időszak, amikor a kedvenc meséje a saját világra jövetelének története lesz. A titkok, elhallgatások mindig mérgezőek egy családban, és a gyerek pontos kis radarjai abban a pillanatban úgyis megérzik: itt valami bűzlik.  Ha pedig szeretnétek kistesót, nagy valószínűséggel úgyis végigasszisztál majd veletek egy újabb lombikot, csak ezúttal már nem főszereplőként, hanem külső szemlélőként. Valamit mondanod kell a felmerülő kérdéseire. Miért van az a rengeteg hozzá-ne-nyúlj-gyógyszer a hűtőben? Mik ezek a szurik, ugye anyu nem vagy beteg? 

Érdemes átgondolnod, hogy ha nem szívesen beszélsz a gyermekednek a lombikról, az vajon miért van. Esetleg te magad nem vagy rendben a történtekkel, szégyelled, vagy úgy gondolod, ááá, kicsi még, úgysem értené, aztán valahogy elsikkadnak a dolgok?  Ha így van, érdemes eljönnöd egy lombik-konzultációra a rendelőnkbe,  hogy helyére kerüljenek benned a dolgok.

Ha te magad rendben vagy a lombik történeteddel, és már csak mosolyogsz a fórumos trollok “amit nem ad meg a természet azt nem kell erőltetni” hozzászólásain, sőt!, ha már nem is olvasgatod ezeket a fórumokat- akkor biztosan örömmel mesélsz a gyermekednek arról, hogyan érkezhetett ő is a szívetekbe, az életetekbe, a családotokba.

lombikbook

Fogadd szeretettel legújabb mesekönyvemet, amely ezt a beszélgetést, mesét teszi őszintévé,könnyeddé, meghitté és vidám szórakozássá.  Mulassatok jól!

A Lombikbaba vagyok – Mesekönyv asszisztált reprodukciós eljárással fogant gyermekek és szüleik részére c. kötetem már kapható, bővebb információ és megrendelés az ESHOPBAN. 

 

Anyu Beteg mesekönyv

 Tudod, mennyire nehéz egy betegséggel küzdő édesanya helyzete?

Nem csak feleségként, társként, háztartásbeliként, anyaként és dolgozó nőként kell megfelelnie, de teszi mindezt úgy, hogy közben a saját egészségéért harcol. A betegeséggel való küzdelem számtalan elfoglaltsággal, anyagilag és érzelmileg is megterhelő szituációval állítja szembe a családot: orvoshoz járkálás, kórházi tartózkodás, műtétek, vizsgálatok, speciális diéták, táplálkozás,  alternatív megoldások felkutatásása…Mindenkire extra teher hárul.

Sokszor csak a beteget sajnáljuk, holott egy család szenved, aki pedig az egésztől legjobban fél, az mindig a gyermek. Kérdései vannak, amelyeket nem mer feltenni, rémisztő gondolatok pörögnek az agyában, amelyekről nem beszél. A gyerek feszültségeit ki kell adja magából, hogy ne okozzanak maradandó problémákat a későbbiekben, ennek legjobb és legtermészetesebb terepe a játék és a szülőkkel való meghitt együttlét. 

Ebben segít az AnyuBeteg mesekönyv, kedves történeteivel, beszélgetésre ösztönző gyakorlataival, játékos feladataival. Ahhoz, hogy egy gyerek feldolgozza a szülője betegségét, kommunikálni kell, és választ kell adni azokra  a kérdésekre is,amelyeket a gyerek fel sem tesz, vagy mert nem meri, vagy mert nem tudja megfogalmazni szorongásainak okát. Magam is voltam betegséggel küzdő édesanya, átéltem azt a bűntudatot és kétségbeesést, amit akkor érez egy nő,  ha attól fél, nem tudja anyaként a maximumot nyújtani a gyermekének. Rossz volt mások segítségére szorulni a fiam gondozásában, rossz volt otthagyni és a a nagyszülőkre bízni, amíg én kórházban voltam, és nehéz volt eldönteni, mit fog fel ebből az egész helyzeteből, és mit mondhatok , mesélhetek el neki. Mára pszichológusként, perinatális szaktanácsadóként és gyógyult édesanyaként tudom a megoldást, amivel az egész család életét egyszerűbbé, könnyebbé teheted ez alatt a fizikailag és érzelmileg egyaránt megterhelő időszakban. 

Szeretettel:

Árvai Nóra

krónikus nőbetegeket segítő pszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró

www.noraarvai.com

www.babamamakonzultacio.hu